Hely, idő: vasárnap koradélután hazafelé. A Népligetnél már a metróaluljáró fölött zöld-fehér egyenruhás ifjak itták nagy tömegben a sört - eddig rendben is lennénk. Örül a szurkoló ifjúság, örül a büfés, örül az adóbevételhez jutó állam, örülök én is - Isten éltesse a szurkolókat. Aztán mély megdöbbenés. Metróba szállva ('hál Istennek Kispest felé és nem a horda csapásán) arra lettem figyelmes, hogy a másik oldalról a már említett zöld-fehér egyenruhás törzs tagjai, az ártatlan metró kocsi és utasai felé mutogatnak félreérthetetlen középső ujjas gesztussal, üvöltöznek, majd sörös dobozok csattannak az üvegen. Indulunk, mindenki örül a szerelvényen, hogy ennyivel megúsztuk. De joggal merül fel egy-két kérdés, főleg az, hogy vajon mit ártottak az ellenkező irányba utazók a zöld-fehér horda tagjainak, amiért indián harci kiáltások helyett nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel inzultálták őket, nem is beszélve az ablaknak csapódó tárgyakról? Vajon mi köze mindennek a szurkoláshoz? És vajon miért lehetséges mindez? Miért van az, hogy vasárnap koradélután az emberi együttélés alapvető normáit felrúgó primitív hordák terrorizálhatják az ügyes-bajos dolgaik után járó normális, de legalábbis a civilizált (értsd: a kőkorszak utáni) emberi lét alapvető normáit elfogadó többséget? Vajon hol van ilyenkor az állam, a törvényei, és a törvényei betartását ellenőrző szervezet? És vajon hogyan jutottunk odáig, hogy vannak, akik számára mindez szinte teljesen normális? Ez utóbbi kérdés főleg az egyik kedvenc portálomat olvasva ötlött fel bennem: „A leghangosabb és legviccesebb jelenet a Váci úti Hotel Benta előtt kerekedett, ahol az ablakban lógó, talán külföldi iskoláscsoportot gyalázta úgy több száz fradista, mintha ők is újpestiek lennének." (http://sportgeza.hu/futball/2009/10/04/fradi-tabor_lilahagyma/ )  Nos, eltekintve attól a kérdéstől, hogy vajon mi értelme van a szurkolóknak teljesen kívülállókat agresszívan inzultálni és milyen lelki diszfunkcióval magyarázható ez, nem nehéz arra következtetésre jutni, hogy ez a fajta viselkedés pont elég ahhoz, hogy a legjobban sikerült országimázs kampányt is egy perc alatt tönkretegye. Vajon hogy érezték magukat a külföldi iskolások? És hogyan a metró kocsikban ülők, amikor a fejük mögött csapódtak az üvegnek a sörös dobozok? Mint megrettent európaiak a barbár hordák előtt? Úgy vélem, e hordák civilizálása a társadalom (és természetesen a sportbarátok) túlnyomó többségének elemi érdeke. Végül a magyar hordákat is megállították egykoron, és ha ez nem történt volna meg, akkor valószínűleg ez a bejegyzés sem születhetett volna meg magyar nyelven, és a magyar nép is csak a történelemkönyvekben szerepelne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.